Master Yang Zhenduo: Tanulásról és Gyakorlásról

A Tai Chi gyakorlatok bár könnyűnek néznek ki, valójában nem azok, de ha elég időt töltesz a gyakorlással, akkor tényleg könnyűvé válnak.

Hogyan tanuljuk a Tai Chit: ismételt utánzással, növeld a megértésed, keresd a különbségeket, legyél képes felismerni a változásokat, érd el a változást, fejleszd magad úgy, hogy növeled az elvárásokat, koncentrálj a fejlődésre, soha ne hagyd abba.

Tervezd meg napról napra, mit fogsz gyakorolni, egyik nap engedd le a könyököd, másnap figyelj a lábmunkára és így tovább. Minden napra lehet valami újat találni.

Ahogy egyre előrébb jutsz a fejlődésben és a forma elemeit is egyre jobban memorizáltad alkalmazd az alapelveket minden egyes technikában, majd kösd össze őket, hogy egyszerre menjenek.

Minden nap tudatosan figyeld magad, mit csinálsz és hogyan. Tervezz arra, hogy még 100 évesen is gyakorolni fogsz.

Hogyan gyakoroljuk a Tai Chit: ahogy szükséged van ételre és italra minden nap, ugyanúgy van szükséged a gyakorlásra is. Legyen a gyakorlás az életed, a mindennapjaid része. Így tudsz csak fejlődni. Az életed boldogabb és csodásabb lesz.

A forma gyakorlásánál legyen tiszta a szándékod, tedd bele magad, az izületek legyenek lazák, olvaszd bele a Yang stílus lényegét. Ha van időd gyakorold a nagy (108) formát 3-szor egymás után: először - lazán, másodszor - kényelmesen, harmadszor - átérezve a forma erejét.

Tegyél meg mindent, hogy pontosan megtanuld a forma elemeit és alkalmazd az alapelveket. Figyeld meg hogyan végzed a mozdulatokat. Legyen pontos a forma minden egyes eleme. Gyakorold külön - külön az egyes lépéseket addig, amíg azt nem érzed, hogy tökéletesen tudod. Ha pontosan tudod a formát kényelmesnek fogod érezni a lépéseket,  ha kényelmesen végzed a formát,  a benne rejlő erő automatikusan előretőr.

Érezd a formát, terjeszd ki az energiát az egész testedbe. Amikor mozogsz, érezd a mozgást, érezd, hogy gyökeret eresztesz a földbe. A mozgás  fejlődjön a lábadból, a mozdulatokat irányítsa  a csipőd és nyilvánuljon meg a válladban, a könyöködben, a csuklódban, a tenyeredben és az ujjaidban.

 Tedd fel magadnak a kérdést: a mozgásom könnyű és természetes, nyitott és kiterjesztett, az egész testem laza és szabadon mozgó? A belsőm és külsőm összhangban van? Hogy érzem magam? Áramlik az energia a testemben?

 Tudatosan figyelj a gyakorlásodra, irányítsd a mozgásod, tudd mit miért teszel, gyakorolj!

Nashville, Tennessee, oktatás

Az oktatás a következőképpen zajlott: minden délelőtt és minden délután tartott 1-1 Nagymester és a segítője oktatást. Minden Mesterrel 2x találkoztunk, mindenki a saját tradíciójának megfelelő 16 lépéses formát tanította meg, első találkozáskor az 1-8 lépést, a másodiknál a 9-16-os lépést. A Mester először bemutatta a mozdulatot, elmesélte mire kell figyelni, felhívta a figyelmünket azokra a jellegzetes jegyekre, mozdulatokra, amelyekben az ő stílusa különbözik a többi Tai Chi stílustól és ennek megfelelelően kellett a formát végrehajtani. Utána mindig a segítővel együtt gyakoroltuk a lépéseket addig, amíg nem ment mindenkinek. A segítők, a Mesterek családtagjai vagy közvetlen diákjai voltak, legtöbbjük már maga is elérte a  Mester fokozatot. A regisztrációkor mindenkit beosztottak  A vagy B csoportba, hogy mindenkinek legyen lehetősége minden Mestert meglátogatni, és az összes formát megtanulni. Minden oktatáson nagyon figyeltek rá, hogy pontosan elmondják hogyan kell a kezeket, a lábakat tartani, mire kell figyelni, így szinte nem is kellett kérdezni, nem is nagyon volt rá lehetőség, mert annyira szoros volt az időbeosztás. Az oktatást mindig nagyon pontosan kezdték és nagyon pontosan fejezték be, hiszen az órák végén, a mindig viszonylag pontosan érkező buszok már várták a résztvevőket, hogy elszállítsák őket a következő helyszínre. Minden óra elején sorokba és oszlopokba kellett rendeződni, így kellett várni a Mester érkezését. Köszöntés gyanánt minden Mester mást várt el. Chen Mesternél például 2 percig össze kellett tenni a kezeket a szív előtt, ezzel köszöntve a korábbi Mestereket, utána az egyezményes Tai Chi köszöntést kellett bemutatni (jobb kéz ökölben a szív előtt, bal kéz nyitott tenyere támasztja a jobb öklöt)  kísérve a  Laoshe Hao köszöntéssel, mindezt egyszerre közösen végeztük, a Mestert is beleértve. Yang Mesternél a Laoshe Hao köszöntést kísértük az előbb leírt Tai Chi köszöntéssel. Sun és Wu Mestereknél csak simán angolul köszöntünk a napszaknak megfelelően, Ma Heilong Mesternél össze kellett tenni a kezeket a szív előtt és angolul kellett köszönni. A másfél órás oktatás alatt nem volt szünet, bár a Mesterek folyamatosan kérdezték, hogy akarunk-e pihenni, de a lelkes társaság inkább gyakorolt, amíg a Mester leült 5-10 percre.

Minden reggel 6.15-kor kezdődött a bemelegítő gyakorlás. Az egyetem területén egy nagyobb füves területen 2 csoportba sorakoztunk, attól függően hogy ki melyik Mesterrel akart gyakorolni aznap reggel. Minden reggel más és más Mester volt soron. Általában egy általános bemelegítéssel kezdődött a program, amit mindig a segítő vezetett, majd a Mesterek vezetésével végigcsináltuk az addig tanult formát 2-3 alkalommal. Sajnos Qigong gyakorlatokat csak Wu Wenhan Mester mutatott (összesen 3 mozdulatot), egy légzést, a váll és a vese ütögetését és a vádli ütögetését az ellentétes lábbal.

Nashville, Tennessee - Beszélgetés a Nagymesterekkel

Gyönyörű, kellemesen langyos levegőjű este van, nyári illatokkal és a déli területekre oly jellemző zajokkal, mint a fán élő bogarak hangos krákogása. Kint ülök a teraszon, körülöttem diszkréten megvilágított fák enyhítik az este sötétjét - 10 óra körül jár az idő, otthon a többség már éppen a holnapi napot kezdi - előttem egy nagy tányér alakú szökőkút, közepén egy tátott szájú békával, aki fáradhatatlanul csobogtatja ki a vizet nagyra tátott szájából, kellemes relaxáló atmoszférát teremtve. A többi vendég a légkondícionált szálló belső termeiben üti el az időt egy-egy koktél mellett, így egészen egyedül élvzem a békét. A körülmények ideálisak, hogy folytassam beszámolómat, mi is történt azon a Nagymesterek által történelminek nevezett kerekasztal beszélgetésen, ahol a Tai chi nevezetes képviselői találkoztak az akadémikusokkal, és ahol utóbbiak talán megszeppenve az óriási lehetőségtől szinte nem is jutottak szóhoz, illetve nem járultak hozzá érdemben az este kivételességéhez.

A moderátor előre megfogalmazott kérdéseket tett fel a Mestereknek és a kutatóknak, mindenkinek 5 perce volt válaszolni.

Az első kérdés arra kereste a választ, hogy a résztvevők gyakorlását, karrierjét, hogyan változtatta meg a Tai Chi megértése, megismerése.

Master Sun Yongtian (Sun stílus): 30 évvel ezelőtt kezdett gyakorolni, azt mondja, a Tai chi megváltoztatta a személyiségét, segít megőrizni az egészségét, karbantartja a pszichés jóllétét. Ha valami probléma merül fel az életében, nem sikerül valami, amit szeretett volna véghezvinni, aznap kétszer gyakorol, hogy visszaálljon az egyensúly az életében. A Tai chi nyitottabbá, boldogabbá tesz, azok akik rendszeresen gyakorolnak nagyobb sikereket érnek el az életben.

Master Chen Zhenglei (Chen stílus): 8 évesen kezdett gyakorolni szülei nyomására, mert fel kellett vállalni annak a  felelősségét, hogy neki kell majd a Chen hagyományt folytatni és továbbvinnie. 20 éves korában felfedezte, hogy az egész világ érdeklődéssel fordul a kínai hagyományok, így a Tai chi felé is, így megváltoztatta a véleményét a Tai chi-val kapcsolatban és úgy gondolta a Tai chi oktatása jó karrier lehetőség számára.

Master Ma Hailong (Wu stílus): A legfontosabb dolog,  az úgynevezett self cultivation - önmagunk fejlesztése egy magasabb szintre a gyakorlás által. Ez az alapja a boldog családi életnek, a békés társadalomnak és a szeretetnek. Ha a lelked nem könnyű és hiányzik a self cultivation, akkor képtelen leszel elérni bármit is. A self cultivation fontos szerepet játszik abban is, hogyan oldasz meg egy problémát, ha szembekerülsz vele.

Master Wu Wenhan (Wu/Hao stílus): A Mester arra a következtetésre jutott, hogy a Tai chi legfontosabb eleme, hogy megköveteli az egyenes testtartást, és hogy a tested a középpontban legyen, ne billenj ki semilyen irányba lelkileg.  Ha zavarodott vagy, elveszíted az egyenes testtartást, de ha mégsem, mert képes vagy megtartani, akkor minden egyenletesen áramlik körülötted és ez megteremti a harmóniát.

Következő kérdés: Hogyan lehet elkerülni a térdproblémákat?

Master Yang Zhenduo (Yang stílus): A Mester tanácsa kezdőknek az, hogy nem kell az elején nagyon mélyen csinálni a formákat, nem kell utánozni azokat, akik már 10 éve rendszeresen gyakorolnak. Tanácsa tanároknak: úgy tanítsd a tanítványaidat, hogy az igazodjon az egyéni szintjükhöz, éppen aktuális képességeikhez. Nem kell megkövetelni a mély állásokat, ha még nincsenek felkészülve rá. A gyakorlók térde rendszerint azért fáj, mert rosszul tartják magukat, nem helyes az állásuk. Ha valaki az alapelveknek megfelelően tartja magát, akkor nem lesz problémája.

Következő kérdés: Hogyan lehet átalakítani a tradícionális formákat, olyan tanulóknál, akiknek mozgásszervi problémája van?

Master Yang Zhenduo (Yang stílus): A tanuló képességeinek megfelelően válaszd ki azt a néhány mozdulatot, amit meg tud csinálni, például tolószékben ülőknél azokat, melyeket csak kézzel is lehet végezni, például felhő kezek. A fő dolog, hogy mozogjanak, és ha képesek bármelyik tai chi mozdulatot megcsinálni, már nyernek általa.

Master Wu Wenhan (Wu/Hao stílus): Mi is a Tai chi: az elme gyakorlata, a chi összegyűjtése, a szellem növelése és fizikai gyakorlás. Rokkant emberek is tudnak Tai chi-t gyakorolni, vannak olyan mozdulatok, melyeket a mozgásukban akadályoztatott emberek is el tudnak végezni. Igazából nem létezik olyan ember, aki ne tudna Tai chi-t gyakorolni.

Master Chen Zhenglei (Chen stílus): Master Chen kialakított egy 18 lépéses formát, amit az Egészség, a hosszú élet gyakorlata (Health, a longevity exercise) nevezett el, az olyan embereknek, akik mozgásukban korlátozottak. Az egyik gyakorlat a Qigongból ismert felsőtest masszázs. Ezek a gyakorlatok nagyon népszerűek az Egyesült Államokban, de Kínában szinte senkit nem érdekel.

Master Ma Hailong (Wu stílus): A Tai chi egy átfogó, egy teljes gyakorlat, ami az idegrendszerrel dolgozik.

Master Yang Zhenduo (Yang stílus): Nagyon sok ember akar Tai chi-t tanulni szerte a világban, de a tradícionális formák túl hosszúak nekik. Ezért alakították ki  a 16 lépéses formát, hogy Kínában az egyetemisták is tudjanak valamit gyakorolni. Sokan még ezt is hosszúnak találták, ezért egészen lerövidíették a formát, így lett egy lépéses felhő kezek, ami még így is működött, a diákok még ebből az egy lépésből is képesek voltak fejlődni.

Következő kérdés: Hogyan lehet átalakítani a formát, hogy agyvérzésen átesett betegek is tudják gyakorolni?

Master Chen Zhenglei (Chen stílus): Elmesélt egy történetet, amit a nagybátyjától hallott, aki segített Tai chi-t tanulni a kínai opera egyik prominens képviselőjének közvetlenül az agyvérzése után. Ennek a betegnek egyáltalán nem működött a teste az agyvérzés után, nem tudott felkelni az ágyból sem. Chen Mester nagybátyja ezért a kezével mozgatta a fekvő ember testrészeit és így csinálták a tai chi mozdulatokat nagyon, nagyon lassan. Nagyon fájdalmas volt. 30-60 percig tartottak az egyes gyakorlások. Közben meleg törölközőkbe bugyolálták a testrészeit és sokszor fürdették meleg vízben. 3 hónap után az említett személy ki tudott kelni az ágyból és képes volt tai chi mozdulatokat csinálni, így folytatták a gyakorlást tovább. A személy később teljesen felépült és képes volt újra énekelni . Master Chen rámutatott, hogy ebben a fajta kezelésben az első lépések a  legfontosabbak.

Elmesélte, hogy számára sok előnnyel jár a tai chi gyakorlás, például nincs melege nyáron a hőségben, nem fázik télen a hidegben, nem szenved az időváltástól utazáskor, bármit ehet, bárhol a világban, mert a teste egyensúlyban van,  a yin-yang összhangban van a testében.

Master Sun Yongtian (Sun stílus): Miért is jó Tai chi-t gyakorolni? Először is le kell nyugtatni az elmét. A hosszú élet függ attól, hogyan tápláljuk a szellemünket, hogy neveljük. A mozdulatoknak lassúnak, természetesnek, relaxáltnak kell lennie, de ez csak akkor sikerül, ha az elménk nyugodt. Ez lelassítja az öregedés folyamatát. 

Következő kérdés: Milyen meglepetés érte a Mestereket a Tai Chi-val kapcsolatban?

Master Ma Hailong (Wu stílus): A Mester 75 éves, nem olyan régen egy közlekedési baleset érte. Biciklivel közlekedett Shanghai utcáin, amikor találkozott egy, a megengedett sebességnél gyorsabban közlekedő autóval, amelyik nem bírta kikerülni őt és elütötte. A Mester leugrott a bicikliről, leesett a földre , de nem sérült meg. Úgy gondolja a Tai Chi gyakorlása adta neki a gyors reagálás képességét, pedig több mint 100 kg a súlya.

Master Wu Wenhan (Wu/Hao stílus): A Mester a Tai Chi szociális aspektusát emelte ki. Egyik tanítványa Portugáliába költözött Tai Chi-t tanítani, ahol elég sok nőnemű tanítványa volt, akik közül az egyiket feleségül vette.

Master Ma Hailong (Wu stílus): A mozgás jobb, mint a mozdulatlanság. Van egy probléma a Tai Chi-val kapcsolatban, a tanítás metodikája nagyon nehéz, mert nem csak a mozdulatokat kell megtanítani, hanem a belső munkát is. Az energia, az elme együtt mozog a testtel és közösen mozgatják a szellemet.

Nashville, Tennessee - Első nap

                                          

Az első workshopot Ma Hailong Nagymester tartotta, aki Wu stílus jelenleg élő atyja. Az oktatás 1,5 órás volt, közös bemelegítés nincs előtte, erről mindenkinek magának kell gondoskodnia. A mester egy nem túl magas szinpadon áll, a tanítványok előtte szép, egyenletes sorokat alkotva. Ezt az összes mester így várja el. Videót nem lehet készíteni, fényképezni is csak vaku nélkül lehetséges. 

A Wu stílus testtartása majdnem teljesen megegyezik azzal, amit mi próbálunk megvalósítani. Fontos szabályok: az állat be kell húzni, a fejtetővel nyújtózkodni kell felfelé, a test relaxált, lábfejek párhuzamosak, vállszéllességűek, hátsó lábfej előre mutat a csípő felé, térd nem mehet a nagylábujj elé, hátsó láb ki van nyújtva, a gerinccel teljesen egy vonalat alkot, ezért a  felsőtest 45 fokban előre hajlik, térd nyitott, nem esik be, könyök nincs teljesen kinyújtva. A lábmunka nagyon fontos ebben a stílusban. Folyamatosan ketté kell választnai a Yin-t (üres láb) és a Yangot (teli láb). A csípőt, térdet a legtöbb lépés alatt mozdulatlanul tartják, derékból mozognak. A most tanult 16-os forma mozdulatai és nevei nagyon hasonlítanak a mi 48-asunkhoz, "kapd el a madár tollát" helyett "kapd el a páva tollát " van, náluk is van térdsöprés, felhőkezek, szövőszék, de máshogy csinálják, nem annyira kidolgozottak a mozdulatok, mint a mi stílusunknál. Előre haladásnál ecset lábat használnak ecset nélkül, a hátsó lábat előre indításnál behúzzák az elől lévő mellé, de kihagyják belőle, azt a mozdulatot, amit mi ecsettel való rajzolásnak mondunk. A térdet nem emelik fel magasra, lépésnél a talp egészen a talaj közelében marad. A lábfej minden mozdulatnál folyamatosan mozog, hogy tartani tudják a párhuzamosságot.

A nagymester bemutat minden mozdulatot, utána pedig a tanítványa gyakoroltatja, magyarázza, mit hogy kell csinálni. Egy nagyon agilis, jól, könnyedén mozgó tanítványa van a mesternek, aki inkább az asszisztense lehet, mert látszik, hogy nagyon összeszokottan dolgoznak. A lány többször magyarázott a mesternek, szinte irányította a dolgokat. Fiatal kora ellenére - biztosan nem több 30-nál - nagyon profin, gyakorlottan, magabiztosan oktatott és adott magyarázatot a lépések miértjéről.

A szimpózium nagyon profin van megszervezve, buszok viszik a résztvevőket a különböző helyszínek között, hogy mindenki pontosan odaérjen az esemény kezdetére. Mindenkinek van helye, nem kell semmire sem várni, minden pontosan kezdődik és ér véget, mindenki tökéletesen tudja a dolgát és semmit sem kell megkérdezni, mert mindig, minden érthető és értelmes. Az egyetem étterme hihetetlenül kultúrált, három különböző helyen szolgálnak ki, kb 30 féle étel közül választhatsz - ami minden étkezésnél más és más -, mindig van friss saláta, amit magad állíthatsz össze 15 féle összetevőből, öntetből is van vagy 10 féle, friss gyümölcs, 10 fajta deszert és minden nagyon, nagyon finom.

Minden résztvevő kapott a regisztrációnál egy nyakba akasztható tasakot, amin jól látszik a neve + elfér benne a pénztárca, telefon, papírzsepi, és egy hátizsákot, amibe a programtól kezdve minden egyéb számára szükséges dolog belefér. Folyamatosan lehetőség van könyvek, pólók, kardok, DVD-k vásárlására. Előre megcsinálták a nagymesterek által oktatott formák dvd változatát, leírással és a mozdulatok rajzait tartalmazó poszterrel együtt - amit az első napon előrelátóan megvásároltam.

A nagymesterek nagyon barátságosak, közvetlenek, ugyan nem értenek egy szót sem angolul, de állandóan mosolyognak, tapsolnak, ha megtapsolják őket. Egyébként az amerikaiak szinte mindent megtapsolnak, legtöbbször felállva, így fejezve ki a köszönetüket és tetszésüket. Mindenki nagyon előzékeny és barátságos, nagyon könnyű beszélgetést kezdeményezni bárkivel.

A résztvevők többsége amerikai, de találkoztam egy hölggyel Venezuelából, Brazíliából, van egy férfi Svájcból, néhány olasz, pár kanadai. 

Charlestone, South Carolina

Megérkeztünk dél Karolinába, ahol az első utunk egy ültetvényre vezetett, aminek a hirdetését egészen véletlenül láttuk meg az út szélén egy plakáton. 

A Boone Birtok eredeti tulajdonosa egy angol nemes második fia - John Boone - volt. Másodszülött lévén az akkori szokások alapján nem örökölhette a családi birtokot, így útrakelt és Barbados szigetén egy cukornád ültetvényen kezdett dolgozni. 1670-ben érkezett Karolinába, pont akkor, amikor az angol Király szétosztotta Karolinát - akkor még angol gyarmat volt - 8 angol nemesi család között. Ezek a családok úgy határoztak, hogy földet adnak olyan fiatalembereknek, akik keményen akarnak dolgozni és meg akarják művelni a földet. Az egyik ilyen fiatalember John Boone volt, aki indigót kezdett termelni 80 rabszolga segítségével, amit aztán az angol piacokon adott el, cserébe porcelánért, tükörért, borért, parfűmért és egyéb ilyen, akkor luxuscikknek számító termékekért. A Boone család 5 generáción keresztűl birtokolta az ültetvényt, majd 1870-ben eladta a német Horlbeck testvéreknek, akik pecan diót kezdtek termelni és téglát gyártani. A téglákat a rabszolgák készítették egyesével, kézzel formázva - ebben az időben 300 rabszolga dolgozott a birtokon. Ezekből a téglákból épültek fel a rabszolgák házai - amik a mai napig láthatók a birtokon - és Charleston házainak nagy része is.

Ez az ültetvény Amerikai legrégebbi, ma is működő ültetvénye. Manapság gyümölcsöt és zöldséget termesztenek és fizetnek a munkásoknak.

Amikor belép az ember az ültetvény kapuján az út két oldalán óriás méretű fák kísérik a látogatót a főépülethez. Az út baloldalán állnak - végtelen szomorúsággal - a rabszolgák üres házai, csupasz téglából építve, ajtó- és ablakkeret nélkül. 

Ezek a rabszolgaházak pont olyan érzést keltettek bennem - az ürességükkel és elhagyatottságukkal - mint, amit Auswitzban éreztem, amikor ott jártam. A hely tele van ittmaradt lelkek sírásával, ahogy éneklik  dalaikat és ütik hozzá a ritmust a dobjaikkal. Keserűség, fájdalom, a lelkem velük együtt sír, csöndesen, hangtalanul. A rabszolgákat nem engedték megtanulni írni, olvasni, nem szabadott csoportokat alkotniuk, nehogy titkos megbeszéléseket folytassanak. Ezért éjszakánként kiszöktek a birtok melletti erdőbe, és a sötétség leple alatt, az erdő mélyének védelme mellett énekeltek, táncoltak a tűz körül, vagy vadásztak, hogy legyen elegendő élelmük. Egyetlen dolgot tehettek legálisan - dolgozhattak. Attól a pillanattól kezdve, hogy a nap első sugarai felbukkantak a láthatáron, egészen napnyugtáig. 

"Soha nem tudtam mit jelent pihenni. Semmi mást nem csinálok, csak dolgozom, reggeltől késő estig. Mindenhez értenem kell, dolgoznom kell a mezőn, fát kell vágnom, kukoricát kell morzsolnom. Néha úgy érzem a hátam biztosan ketté szakad." Sara Gudger, egykori rabszolga, Észak Karolina.

A főépületben az egyik falon, bekeretezve, ki van függesztve egy 1848-ból származó bevásárló lista a következő tételekkel:

- rabszolga lány

- cukor

- kávé

- whisky

- dohány

A lista tetején egy emberi lény, aki nem volt több, mint egy tétel a bevásárló listán. Szomorú...

Úton Dél Karolina felé

Elhagytuk a szigetet, autóval folytattuk utunkat Dél Karolina felé, 4-5 órányi autóút állt előttünk. Belépve a déli államok övezetébe egy teljesen - a megszokottól - eltérő környezettel találtuk szembe magunkat, mintha Liliputba érkeztünk volna. A jellegzetes észak amerikai 2-3 emeletes, fából készült házakat felváltották az út mentén felbukkanó apró, egy emeletes kőből készült házak, a bádogtetejű viskók, melyek nem nagyobbak egy szoba méreténél, melyekben leginkább afro-amerikaik élnek, emlékeztetve a rabszolgasorból való felszabadulásuk utáni nehéz időkre. Időnként fel- felbukkant egy-egy templom, méretében alkalmazkodva az előbb említett házakhoz, olyan érzést keltve a szemlélőben, hogy ha kinyújtja a kezét meg tudja érinteni a torony tetejét. 

Útközben betértünk egy útszéli - magát Country Shop néven hírdető - üzletbe, mely kívülről ősréginek és kopottnak nézett ki, mégis varázslatosnak. Miért éreztem varázslatosnak? Nem tudom, de minden idegszálam bizsergett a várakozástól, hogy valami szokatlannak leszek részese.

Beléptünk s miután bezáródott mögöttünk az ajtó egyszerre megelevenedett a múlt, visszaröpített minket 100 évet, érezni lehetett a száz év alatt megfordult vásárlók lassú, lomha jelenlétét, békéjét. Itt nem siet senki sem, kint hőség, bent kellemes hűvös van. Az üzletben mindent lehet kapni, amire egy vidéki embernek a mindennapjaiban hirtelen szüksége lehet és örül, hogy nem kell elautóznia a következő nagyváros szupermarketjéig, hogy megvegye, amiben hiányt szenved. 

Az ajtó jobb oldalán egy kisebb pult tetején két edény állt, az a fajta, amiben Amerikában általában levest árulnak. Itt vízben főtt mogyorót találtunk benne, fekete lében óriási mogyorószemek úszkáltak, ami a kedvenc csemegéje az itt lakóknak általában. Ma talán a kinti hőség miatt, talán mert a mogyoró nem felelt meg az elvárásoknak, a helyiek csak belekukkantottak az edényekbe, majd visszahelyezték a fedőt anélkül, hogy vásároltak volna belőle. Ez a mi kedvünket is szegte, így mi is érintetlenül hagytuk a műanyag poharakat és merőkanalat. Ahogy egyre hátrébb jutottunk az üzletben - ami valljuk be valójában egy aprócska üzlet volt - egy újabb meglepetés ért minket, egy 1901-ben gyártott, a mai napig működő és használatban lévő hűtő tárgyában, amit akár monstrumnak is nevezhetnénk a maga 3x3 méterével. A hűtő eleje három egyenlő részre volt osztva, középen egy tükör, a két oldalán pedig egy-egy üvegajtó. Belül egy hosszúkás pulton mindenféle csomagolt szalámik voltak kirakva, a pult hátoldalán pedig kampók várták a felakasztani való hűteni valót. A háttámla mögötti fenmaradó rész dobozba csomagolt áruk hűtésére szolgált. A látvány magávalragadó volt, a helység pozitív energiája pedig feltöltött minket. Örömmel távoztunk és folytattuk utunkat, gazdagabbá válva egy élménnyel.

Bald Head Island, North Carolina, USA

Nashville utazásomat egy déli államokban eltöltött kiruccanással kezdem. Először egy családi öko esküvőn vettünk részt az elmúlt hétvégén Greensboro-ban, Észak Karolinában. Később elmesélem mit is jelent az, hogy öko esküvő, mit is kell tenni érte (leginkább csak akarni kell, a többi megy magától).  Az elmúlt pár napot pedig a Kopasz szigeten töltöttem. Nevét a tengerészektől kapta, mert a tengerről nézve olyan látványt nyújt, mint egy kopasz fej. A  sziget végén található a Félelem Fok (Cape Fear), ami fontos szerepet játszik a hajózás történetében, mivel a satelites navigáció felfedezése előtt rengeteg hajó elsüllyedt ezen a ponton, ahol az óceán hullámai két oldalról közelítik meg a sziget csücskét, szembe mennek egymással, mintha óriási boxmeccset akarnának játszani. Folyamatosan összecsapnak, óriási örvényeket hagyva maguk után, behúzva a mélybe mindent, ami a közepükbe kerül, legyen az ember vagy hajó. Hold nélküli sötét éjszakákon lehetetlen volt észrevenni a tenger ezen csapdáit. A partról nézve viszont gyönyörű látványban lehet része annak, aki kisétál a sziget e végpontjára. Persze még mielőtt a természet ilyen tulajdonságait a tudomány felfedezte volna, és a hajósok megértették volna, hogy hajóik miért is süllyednek el ezeken a pontokon, a szigetet erdőség borította, ami kedvelt helye volt az indiánoknak, mert remekül lehetett vadászni és halászni, a kalózoknak, mert volt egy hely, ahol el lehetett tűnni a világ szeme elől. Később megépítették a világítótornyot és mások érkeztek, majd el is tűntek. Állomásozott itt a Brit hadsereg is, és fontos stratégiai pontnak számított a II. világháború alatt. Ma erdők váltják egymást a homokdűnékkel, mocsarakkal és az üdülni vágyók házaival. Mivel ez egy természetvédelmi terület, nagyon fontos az itt élő állatok védelme, a sziget tele van krokodilokkal, rókákkal, nyulakkal, madarakkal, bogarakkal, kígyókkal. Óriási teknősök rakják le tojásaikat a parton az éjszaka leple alatt, amit aztán a parkfenntartók piros zászlókkal jelölnek, hogy a strandolók nehogy rálépjenek, vagy elkerítenek a jobb védelem érdekében. A puha homokos strand a sziget háromnegyed részén megtalálható, így szinte sosem találkozol magadon kívül másokkal, mert nincs olyan sok ember a szigeten, hogy tömeget alkosson, szerencsére autók sincsenek, csak elektromos golf járgányok, azok a nyitott oldalúak, amik max sebessége 30 km/h. Szóval itt a paradicsomban töltöttem pár napot és élveztem a meleg vizű tenger bársonyos érintését a bőrömön.