Elhagytuk a szigetet, autóval folytattuk utunkat Dél Karolina felé, 4-5 órányi autóút állt előttünk. Belépve a déli államok övezetébe egy teljesen - a megszokottól - eltérő környezettel találtuk szembe magunkat, mintha Liliputba érkeztünk volna. A jellegzetes észak amerikai 2-3 emeletes, fából készült házakat felváltották az út mentén felbukkanó apró, egy emeletes kőből készült házak, a bádogtetejű viskók, melyek nem nagyobbak egy szoba méreténél, melyekben leginkább afro-amerikaik élnek, emlékeztetve a rabszolgasorból való felszabadulásuk utáni nehéz időkre. Időnként fel- felbukkant egy-egy templom, méretében alkalmazkodva az előbb említett házakhoz, olyan érzést keltve a szemlélőben, hogy ha kinyújtja a kezét meg tudja érinteni a torony tetejét.
Útközben betértünk egy útszéli - magát Country Shop néven hírdető - üzletbe, mely kívülről ősréginek és kopottnak nézett ki, mégis varázslatosnak. Miért éreztem varázslatosnak? Nem tudom, de minden idegszálam bizsergett a várakozástól, hogy valami szokatlannak leszek részese.
Beléptünk s miután bezáródott mögöttünk az ajtó egyszerre megelevenedett a múlt, visszaröpített minket 100 évet, érezni lehetett a száz év alatt megfordult vásárlók lassú, lomha jelenlétét, békéjét. Itt nem siet senki sem, kint hőség, bent kellemes hűvös van. Az üzletben mindent lehet kapni, amire egy vidéki embernek a mindennapjaiban hirtelen szüksége lehet és örül, hogy nem kell elautóznia a következő nagyváros szupermarketjéig, hogy megvegye, amiben hiányt szenved.
Az ajtó jobb oldalán egy kisebb pult tetején két edény állt, az a fajta, amiben Amerikában általában levest árulnak. Itt vízben főtt mogyorót találtunk benne, fekete lében óriási mogyorószemek úszkáltak, ami a kedvenc csemegéje az itt lakóknak általában. Ma talán a kinti hőség miatt, talán mert a mogyoró nem felelt meg az elvárásoknak, a helyiek csak belekukkantottak az edényekbe, majd visszahelyezték a fedőt anélkül, hogy vásároltak volna belőle. Ez a mi kedvünket is szegte, így mi is érintetlenül hagytuk a műanyag poharakat és merőkanalat. Ahogy egyre hátrébb jutottunk az üzletben - ami valljuk be valójában egy aprócska üzlet volt - egy újabb meglepetés ért minket, egy 1901-ben gyártott, a mai napig működő és használatban lévő hűtő tárgyában, amit akár monstrumnak is nevezhetnénk a maga 3x3 méterével. A hűtő eleje három egyenlő részre volt osztva, középen egy tükör, a két oldalán pedig egy-egy üvegajtó. Belül egy hosszúkás pulton mindenféle csomagolt szalámik voltak kirakva, a pult hátoldalán pedig kampók várták a felakasztani való hűteni valót. A háttámla mögötti fenmaradó rész dobozba csomagolt áruk hűtésére szolgált. A látvány magávalragadó volt, a helység pozitív energiája pedig feltöltött minket. Örömmel távoztunk és folytattuk utunkat, gazdagabbá válva egy élménnyel.
No comments:
Post a Comment