Az első workshopot Ma Hailong Nagymester tartotta, aki Wu stílus jelenleg élő atyja. Az oktatás 1,5 órás volt, közös bemelegítés nincs előtte, erről mindenkinek magának kell gondoskodnia. A mester egy nem túl magas szinpadon áll, a tanítványok előtte szép, egyenletes sorokat alkotva. Ezt az összes mester így várja el. Videót nem lehet készíteni, fényképezni is csak vaku nélkül lehetséges.
A Wu stílus testtartása majdnem teljesen megegyezik azzal, amit mi próbálunk megvalósítani. Fontos szabályok: az állat be kell húzni, a fejtetővel nyújtózkodni kell felfelé, a test relaxált, lábfejek párhuzamosak, vállszéllességűek, hátsó lábfej előre mutat a csípő felé, térd nem mehet a nagylábujj elé, hátsó láb ki van nyújtva, a gerinccel teljesen egy vonalat alkot, ezért a felsőtest 45 fokban előre hajlik, térd nyitott, nem esik be, könyök nincs teljesen kinyújtva. A lábmunka nagyon fontos ebben a stílusban. Folyamatosan ketté kell választnai a Yin-t (üres láb) és a Yangot (teli láb). A csípőt, térdet a legtöbb lépés alatt mozdulatlanul tartják, derékból mozognak. A most tanult 16-os forma mozdulatai és nevei nagyon hasonlítanak a mi 48-asunkhoz, "kapd el a madár tollát" helyett "kapd el a páva tollát " van, náluk is van térdsöprés, felhőkezek, szövőszék, de máshogy csinálják, nem annyira kidolgozottak a mozdulatok, mint a mi stílusunknál. Előre haladásnál ecset lábat használnak ecset nélkül, a hátsó lábat előre indításnál behúzzák az elől lévő mellé, de kihagyják belőle, azt a mozdulatot, amit mi ecsettel való rajzolásnak mondunk. A térdet nem emelik fel magasra, lépésnél a talp egészen a talaj közelében marad. A lábfej minden mozdulatnál folyamatosan mozog, hogy tartani tudják a párhuzamosságot.
A nagymester bemutat minden mozdulatot, utána pedig a tanítványa gyakoroltatja, magyarázza, mit hogy kell csinálni. Egy nagyon agilis, jól, könnyedén mozgó tanítványa van a mesternek, aki inkább az asszisztense lehet, mert látszik, hogy nagyon összeszokottan dolgoznak. A lány többször magyarázott a mesternek, szinte irányította a dolgokat. Fiatal kora ellenére - biztosan nem több 30-nál - nagyon profin, gyakorlottan, magabiztosan oktatott és adott magyarázatot a lépések miértjéről.
A szimpózium nagyon profin van megszervezve, buszok viszik a résztvevőket a különböző helyszínek között, hogy mindenki pontosan odaérjen az esemény kezdetére. Mindenkinek van helye, nem kell semmire sem várni, minden pontosan kezdődik és ér véget, mindenki tökéletesen tudja a dolgát és semmit sem kell megkérdezni, mert mindig, minden érthető és értelmes. Az egyetem étterme hihetetlenül kultúrált, három különböző helyen szolgálnak ki, kb 30 féle étel közül választhatsz - ami minden étkezésnél más és más -, mindig van friss saláta, amit magad állíthatsz össze 15 féle összetevőből, öntetből is van vagy 10 féle, friss gyümölcs, 10 fajta deszert és minden nagyon, nagyon finom.
Minden résztvevő kapott a regisztrációnál egy nyakba akasztható tasakot, amin jól látszik a neve + elfér benne a pénztárca, telefon, papírzsepi, és egy hátizsákot, amibe a programtól kezdve minden egyéb számára szükséges dolog belefér. Folyamatosan lehetőség van könyvek, pólók, kardok, DVD-k vásárlására. Előre megcsinálták a nagymesterek által oktatott formák dvd változatát, leírással és a mozdulatok rajzait tartalmazó poszterrel együtt - amit az első napon előrelátóan megvásároltam.
A nagymesterek nagyon barátságosak, közvetlenek, ugyan nem értenek egy szót sem angolul, de állandóan mosolyognak, tapsolnak, ha megtapsolják őket. Egyébként az amerikaiak szinte mindent megtapsolnak, legtöbbször felállva, így fejezve ki a köszönetüket és tetszésüket. Mindenki nagyon előzékeny és barátságos, nagyon könnyű beszélgetést kezdeményezni bárkivel.
A résztvevők többsége amerikai, de találkoztam egy hölggyel Venezuelából, Brazíliából, van egy férfi Svájcból, néhány olasz, pár kanadai.
No comments:
Post a Comment